1. Rész: A Kezdet!

* Thor szemsöge *

Megint sikerült visszaverni Helmehim-et, vagy más néven a holtakat, a fivérem nagy bánatára. S ezért, szokás szerint nagy ünnepséget csapunk, és hetekig mulatunk. Ezalatt az idő alatt természetesen nem csak iszunk, hanem nőkkel is hálunk. A fivérem hedonista alkat, így minden este már hölgyet csábít az ágyába. De megteheti, hisz jó képű férfi. 

Ahogy végig nézek az ünneplő népen, hirtelen megakad a szemem Lokin. Már megint kezdi. Most épp egy nemes hölggyel társalog. Fiatal, és előkelő. És már mennek is. Elnevetem magam, és kémlelem tovább az egybegyűlteket. Egyszer csak, meglátom a húgom, Araya-t, ahogy tüzes pillantásokkal néz az előbb említett hölgy után. Araya rajong Loki-ért. Régen megpróbáltam beférkőzni Araya kegyeibe, de rájöttem, hogy teljesen felesleges próbálkoznom, úgy se szerethet engem úgy mint Loki-t. Rám soha nem néz olyan rajongással mint rá. De már nem rágódom ezen. Elfogadtam, és tovább léptem. Végül is, nekem már asszonyom van, és már szíve alatt hordja a fiúnkat. Loki eldöntötte, hogy az életét szabadon fogja leélni, semmi kötöttséggel. A család már találgatja, hogy vajon mikor találja meg álmai asszonyát. Én és a feleségem, Jane, Midgardról, arra tippeltünk, hogy még ebben az évben. Anyám, a királyné, arra, hogy 2 esztendőn belül, és apám, a 7 birodalom őrzője, arra, hogy 2 hónapon belül. Ezen mindannyian felnevettünk, elnézve Loki folytonos félrelépéseit. 

Ránéztem a gyönyörű kedvesemre, és rámosolyogtam. 

- Gyönyörű esténk van. - mondta mosolyogva. 

- Valóban kedvesem. - megcsókoltam a kezét, és csak mosolyogtam rá. Elnézett a vendégekre, és lehajtott fejjel mosolygott. 

- Tudod drágám, mindenki itt van, kivéve Loki-t. Már megint kivel van? - hangjában érezni lehetett a szemrehányást, és a gúnyt. Lehervadt a mosolyom. 

- Egy nemes hölggyel volt még nem régiben. - a hangom rideg lett, és semmit mondó. Szerettem a kedvesem, de nem szerettem, ha ócsárolja a fivérem. Már épp szabadkozott volna, mikor hirtelen Araya termett előttünk. Arcán semmi érzelem nem látszott, de nem is szokott. Szemeiben tompa fény volt, és ajkai is lefelé görbültek. Nem lehetett szomorú, hisz soha nem sírt. Egyedül talán akkor, mikor Loki hosszabb időre elhagyta Asgardot, és nem adott magáról életjelet. De akkor is csak ünnepelt, és élte az életét. 

- Bocsáss meg bátyám a zavarásért, de beszélnem kell veled. - felálltam, megcsókoltam kedvesem kacsóját, majd elindultam a húgom után. A kastély egyik legsötétebb zugába vezetett, a tömlöcökhöz. Megállt az egyik cella előtt, és nézte az üres szobát. Egy ideig nem szólt, majd anélkül, hogy felvette volna a szemkontaktust belekezdett. 

- A Midgardon, és Nilveheimben újabb lázadások kezdenek kibontakozni. Oda kell mennünk, hogy még időben véget tudjunk vetni ezeknek a felkeléseknek. Az emberek jelentik a legnagyobb gondot. Őket kell legelőször meglátogatnunk és minél előbb. - a mondata végén rám nézett, és várta a válaszom. Bevallom nem igazán szerettem volna magammal vinni a húgom, egy ilyen csatába. A Midgárdra még csak-csak, de Nilveheim-be teljesen kizárt. 

- Velem jöhetsz Midgárdba, de Nilveheimbe nem! 3 hét múlva indulunk! - adtam meg a végszót, amit Araya természetesen figyelembe se vett, és tovább vitatkozott.

- De 3 hét alatt sok minden történhet! Ezt nem hagyhatjuk! Most kell indulnunk...

- Teljesen kizárt! Nem lehet egy este alatt felkészüli egy óriási felkelés ellen! 

- De ha most nem megyünk, később tovább nő a felkelések mennyisége! Elfog szabadulni a pokol! - mondta, szinte már üvöltve. De nem tehettem semmit. És egyébként sem értettem, minek ez a nagy sietség. A felkelők 3 hét múlva is ott lesznek ahol most. Rátettem Araya vállára a kezem, és mélyen a szemébe néztem. 

- Loki miatt akarsz ennyire elmenni Asgardból? - nem válaszolt, de a szemeiben gyűlő könnyek választ adtak a kérdésemre. - Loki szeret téged, Araya... 

- De mindig csak a 2. vagy a 123. vagyok a sorban. Miért nem lehetek én az első? - számomra nyílt titok volt, hogy Araya rajongása, nem csak testvéri volt... 

- A húga vagy! Mindig az első vagy neki. Biztosan tudom! - láttam, hogy felcsillan a szemében egy kis remény, mikor ezt kimondtam. Elmosolyodott egy fél percig, majd újra felvette a kifejezéstelen arcát. Tudtam, hogy ez az arc, csak álarc volt, amivel elrejtette a bánatát a Világ elől. Levette a válláról a kezem, és kihúztam magam. 

- Most viszont ideje visszamennünk az ünnepélyre. - indultam el, majd az ajtónál visszafordultam, és ránéztem Araya-ra. 

- Én inkább megyek aludni. Elfáradtam. Ünnepelj csak tovább, bátyám! Érezd jól magad! - elmosolyodtam, bólintottam és visszamentem az ünneplő néphez. 

* Araya szemszöge *

Megvártam amíg a bátyám lépteinek kopogása eltűnik a kongó folyosókon, és átváltoztam egy palota őrré. Anyánktól én a varázslatát és az illúzióját kaptam meg képesség gyanánt. Kiléptem az ajtón, körül néztem és már indultam is fel egyenesen a bátyám, Loki szobájába. Rengeteg lépcsőzés, és őrök elől való bujkálás után végre elértem a célom. Bekopogtam az ajtón, majd egy hosszabb csend után benyitottam. Bevallom, még soha nem csináltam ilyet. De a vágy, hogy megtudjam, bátyám milyen nő után epekedik, és a bosszú, hogy eltöröljem azt a valakit a föld színéről, erősebben dúlt bennem. Mikor benyitottam, a szoba teljesen üres volt. Kis gondolkodás után rájöttem, hogy Loki soha nem mondana el semmi személyeset egy őrnek, ezért gyorsan átvedlettem a bőröm, egy szép szőke hajú nemes asszonyéra. Kiléptem a szobából, és hirtelen belefutottam Loki-ba. Kaján mosollyal bámult rám, majd kérdőn nézett rám. 

- Húgom! De jól nézel ki! - elnevette magát, és elment mellettem, be a szobájába. Tudhattam volna, hogy őt nem lehet bűbájjal átverni, hisz neki is van. Megfogattam a szemem, és miközben megfordultam, visszaváltoztam a saját valómmá. - Miért jöttél, ily szépséges bőrbe bújva. Tán hálni akartál volna velem? - elnevette magát, bár valójában nem tévedett nagyot. Valóban ágyba akartam vele bújni, de nem akartam vele közösülni. - Látom elvitte a cica a nyelved, kedves húgom, de sebaj! Majd visszahozom... - elém lépett megfogta a tarkóm, és megcsókolt. Nem tartott sokáig, de a gyöngédség iránti vágyaimat kielégítette. - Na, látom máris visszatért. Igen jól csókolsz, kedves. - mosolyogva az asztalához sétált és töltött magának egy kupa bort. - Tehát, miben állhatok szolgálatodra? 

- Gyere el velem Midgardba, megfékezni a lázadókat! - nagyon elrontottam! Pont ezt nem akartam, de az érzelmek amelyeket ez a csók kiváltott, teljesen elcsavarták az eszem. A bátyám erre persze csak nevetett, és ezzel azt hittem helyre állítottam a hibám. De tévedtem. 

- És miért nem Thor-hoz fordultál? Vagy ő elutasított? Gondolom ostobaságnak tartotta ezt az ötletet, ahogy én is! Még is, tetszik! Benne vagyok! Mikor indulunk? - kérdezte izgatottan. Kettős érzelmek dúltak bennem. Jó volt, hogy Loki velem tart ezen az úton, és végre csak velem lesz, de bántam is, mert féltékennyé akartam tenni, hogy szerzek a Földön egy jó kiállású férfit, hozzámegyek, és akkor Loki-t elönti majd a méreg, és talán ő lenne a szeretőm. Megráztam a fejem, amint végig gondoltam ezt a gyerekes, és nevetséges gondolatot. Loki soha nem szeretnek engem úgy, mint az asszonyát. Csak mint kis húgát. Néha még úgy sem. Végül nagy nehezen kiböktem neki a további tervet. 

- Holnap indulnánk. Te meg én meg 3 tucat katona. - Loki megint nevetni kezdett, majd izgalom öntötte el az arcát. 

- Rendben húgom! És honnan szerzel te 3 tucat katonát holnapra a király beleegyezése nélkül? - kérdezte érdeklődve. Nem válaszoltam, csak felhúztam az egyik szemöldököm, és huncut félmosolyra húztam az ajkaim...